Személyes panaszkodó zsoltárom

 

Meddig még Uram? Meddig engeded ezt a helyzetet?

Úgy hírlik rólad Uram, hogy Te mindent látsz, s a füled mindent meghall.
Fent lakozol a mennyben, s még oda is felhallatszik a szerencsétlen kiáltása.
Még ott is meghallottad a fogságban lévők jajkiáltását, s elindítottad Mózest, hogy szabadítsa ki őket.

Halld meg Uram az én jajkiáltásomat is, mert már belefáradtam a jajgatásba-
Alig kezdek hozzá valamihez, de máris le kell roskadni, mert erőmet vesztem. S te hagyod Uram, hogy szenvednek!

Élet az Uram, hogy csak dolgozom, s máris lefekszem erőtlenül, szinte élettelenül?

Élet az Uram, hogy nem látok normálisan?

Élet az Uram, hogy amiatt kell rettegjek, hogy mikor bénul le a légzésem, mint sok betegtársamnak?

Tudod Uram, hogy én elkötelezett vagyok neked, hiszen téged szolgállak nap mint nap. Ellenségeim megakadályozzák, hogy veled legyek.

Uram! Te azt üzened mindenkinek, hogy akik segítségül hívnak Téged, azokat meghallgatod, s megszabadítod.

Uram! Szavadon foglak Téged, s azért könyörgöm, hogy lépj bele az életembe, s szabadíts meg minden szenvedéstől!

Fordulópontjaim

 2025 február 12: 

Gyertyafényes vacsora Győrben a gyülekezetünk szervezésében. Rágási nehézségeim vannak, nem bírom a fejem tartani, lóg a bal szemhéjam. A kocsit Judit vezeti haza, mert képtelen lettem volna rá.

Február 13-án: 

Bemegyek dolgozni fél 6-ra. Alig volt feldolgozni való anyag, de álig végeztem vele nyolc óráig, a nyitásig. Fél 10-kor a főnököm leváltott, s hazaküldött azzal, hogy menjek orvoshoz.

Mentünk orvoshoz. Irány a sürgősségi osztály. Kb másfél óra leforgása alatt részem volt koponya CT-ben, csináltak laborvizsgálatot, volt egy neurológiai konzílium, kaptam gyógyszert, s felkísértek az osztályra azzal, hogy vendégszeretetüket fogom élvezni, míg ki nem vizsgálnak tetőtől talpig.

Másnap folytatódott egy mellkasi CT, újabb vérvétel, amit vittek azonnal Budapestre. Volt néhány főorvosi vizit, s ott gondolkodtak hangosan az ágyam mellett. Közben a gyógyszerek mennyisége az egyre növekedett…

Ez a néhány nap a kórházban valóságos fordulópont volt az életemben. A diagnózis, amit közben megtudtam, elég vészjóslóan hangzott. Gyógyíthatatlan betegség, folyamatos orvosi felügyelettel, gyógyszerszedéssel.

Az elkövetkező néhány hónapban kéthetente, háromhetente, havonta vért vettek, vizsgálták, alakították a gyógyszereket. A héten elkezdődött a leszázalékolás folyamata.

Orvosok, akikkel kapcsolatba kerültem, többen tettek fel célzó kérdéseket a leszázalékolással kapcsolatban. Az, hogy a kezelőorvosom céloz rá, ezt még megemésztettem, de az üzemorvos nyílt kérdése összezavart. Ő nyíltan megkérdezte, hogy mikor akarom a leszázalékolást.

Ennyire komoly a baj? Én nem vettem ezt annyira vészesnek. A gyógyszerhalmaz mellett túrhetően éreztem magam, bár meglehetősen fáradékony voltam.

Ezek a puszta tények.

S most várom a bizottsági döntést. Állítólag személyesen nem is kell eléjük állni...

Elindulok…

 Ez a blog kicsit eseménynapló, kicsit lelki napló (már ami publikus belőle), kicsit bibliaolvasó napló… Szóval minden belefér, ami velem történik.

Az életem komoly fordulópontokhoz érkezik. Erről is fogok írni később.

Fogok reagálni a környezetemben elhangzott, írásban közzétett nagy és kevésbé nagy okosságokra. Időnként az ember másként lát dolgokat.

Amit nem fogok csinálni: politizálni. Ennek még a szikráját is mellőzni szeretném. A politika rendre megoszt embereket, s én a megbékélés pártján állok, éppen ezért a megosztást kerülni szeretném.

Felvállalom az én Uramat, Jézus Krisztust. Ő nem megosztani akart, hanem hirdette a megbékélés evangéliumát. Az más lapra tartozik, hogy éppen maga Jézus, s maga az evangélium osztott meg, s oszt meg ma is embereket. Ezt a fajta megosztást felvállalom.

Pál apostollal együtt vallom:

'Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” ' Róma 1:16-17

Nincs szégyellni valóm, ha Jézus Krisztus maga ránk bízta az evangéliumot, a megbékélés üzenetét, amely Isten hatalma az üdvösségre.

Nem értek egyet azzal a hozzáállással, hogy nem beszélünk Jézusról, nem mondjuk ki a nevét, nehogy a más vallásúak besértődjenek. Ők sem tartóztatják meg magukat akkor, amikor a saját hitvallásukat hirdetik.